2012. november 30., péntek

Kerekegyháza Keresztjei 2. - A Tímár-kereszt

A Tímár-kereszt Kerekegyháza legdélibb részén fekszik, az 52-es számú főút - városhoz képest - túlsó oldalán, az Izsáki-út és a Falu-dűlő kereszteződésében. Állításának története idáig ismeretlen (ez további kutatásokat igényel), és azt sem lehet biztosan megállapítani, hogy mikor állíthatták. Hazag László kerekegyházi keresztekről szóló könyve szerint a kereszt története 1910-ig vezethető vissza, amikor is a jelenleg is a kereszthez közeli tanyán élő Tímár József elmondása alapján az ő nagyszülei akkoriban ezen a helyen laktak. 
Ám a kereszt megtalálható egy 1883-as térképen is:

Térkép 1883-ból a Tímár-kereszttel
Összehasonlításképp egy 1943-as térkép:

Térkép 1943-ból szintén a Tímár-kereszttel
Ezen a térképen már könnyedén be lehet azonosítani az Izsáki út, a Falu-dűlő és a jelenlegi 52-es számú főút "csomópontját". 

A kereszten sajnos nem található olyan jellegű felirat, ami alapján teljes mértékben visszavezethető a kereszt eredete, csupán csak egy bádog tábla jelzi felújításainak éveit. Környéke az ott élőknek köszönhetően mindig ápolt és rendezett, gyakran friss virággal szépítik és gondozzák! 

A Petőfi Túrakör a Tímár-keresztnél 2011-ben
(a képet készítette Sántaőz)

2012. november 28., szerda

Pusztai temető Fülöpházán 1790-ből

Mivel egykor Fülöpháza Kerekegyházához tartozott, ezért tettünk egy kis értékmentő kirándulást a Szívós-Szék és a Szappan-Szék környékén. Az itt látottakról és a régi temetőről bővebben:

Az értékmentő bejegyzéshez katt a képre!

Kerekegyháza Keresztjei 1. - Csonka - kereszt a Búhegyben

Kerekegyháza területén jelenleg 18 úgynevezett útmenti kereszt található. Ezek közül az egyik a Csonka-kereszt, amelyet Hazag László a kerekegyházi keresztekről szóló kiadványában "a szegénység keresztjének" is nevez. Az elnevezés nem véletlen, hiszen a kereszt Kerekegyháza egyik legszegényebb területén a Búhegy-dűlőben található még ma is. A kereszt történetéről sajnos nem sokat lehet tudni, állításának időpontja sem teljesen pontosan ismert. Az 1930-as években a kereszt melletti tanyán lakott egy Csonka névre hallgató család, ők állították vagy állíttatták ezt a keresztet hitük jeléül. 


A tanya jelenleg...

  A keresztet 2011-ben a tanya jelenlegi tulajdonosa és a kereszthez köthető Csonka-család kerekegyházi leszármazottjai felújíttatták, lévén elég rossz állapotban volt már ez a - régi állapotában - valóban szegényes kereszt, mely a felújításig mindenféle díszítéstől és felirattól teljesen mentes volt. Ez is hűen tükrözte a környék valódi szegénységét.

2011-ben (azóta került rá Jézuska is)
A "régi kereszt
A Búhegy-dűlői iskoláról röviden: Klebelsberg Kunó hatására az 1920-as és 1930-as években rengeteg tanyasi iskola épült a városok, falvak határaiban, segítve ezzel az ott élő emberek taníttatását. Így épült meg a Búhegy-dűlőben is 1928-ban egy iskola, melynek első tanítója Véges Béla volt. 

Részlet 1964-ből a Magyar Filmhíradóból: a) Fafaragó szakkör [Kerekegyháza] 
"Népművészeti és fafaragó szakkört alakított Véges Béla kerekegyházi nyugdíjas tanító. Ez az első Bács-Kiskun megyében. Tanítványai a helybeli általános iskola növendékei. Ismerkednek a faragással és ki-ki fantáziája szerint alkotja apró figuráit. Ezeket a kis játékokat a kerekegyházi óvodásoknak műveskedik."

A Búhegy, és régi iskolája és a Csonka-kereszt egy régi térképen


[Megjegyzés: a "régi" keresztről készült képet Sántaőz készítette! Köszönjük!]

2012. november 18., vasárnap

Balatoni Farkas Jánosról...

Lajosmizsei gyűjtés Kerekegyházáról, köszönet érte Sántaőznek:

"Kerekégyházárú, arrú nagyon keveset tudok. Csak annyit hallottam belőlle, hogy Kerekégyházát, valami kerek épület vót ott, arrú nevezték Kerekégyházának. Ez is ilyen eepusztított rész vót. De Kerekégyházát a jászárokszállásiak kapták meg Mária Teréziától. Namost, Jászárokszállás még Jászberénytű még túl van nyóc-tíz kilométerre, Kerekégyháza meg Lajosmizsétű van vagy tizenégy kilométerree arrább, ezé ők jobban hanyagóták, mer az messze vót.

Na majd aztán későbben, ők is hasznáták gulyajárásnak, csordajárásnak, aztán később ők is ugyanúgy, mint a jászberényiek, hozzáfogtak szétosztani a pusztát. Meghirdették ott Árokszálláson, minden, hogy jönnek léfelé, aztán kinek mennyi főd köll, annyit mértek itt, díjtalanú, ajándékba Kerekégyházán. De sokan nem jöttek lé, messzellötték, minden.
Aztán vót égy Farkas nevű ember, saját fődje nem vót, hanem csak így bérölt fődet. Vót neki kocsija, lova. Az eejött Kerekégyházára, a földosztásra. És hát nagyon kevesen vótak, kinek mennyi köllött, annyit méretek ki neki. És ez ott égy nagy darab fődet eevállaat, és kimértek neki errű a nyugati felin a falunak. Oszt fogta magát, oszt léhurcókodott ide...

1824. május 7-én született Jászárokszálláson. 24 évesen önkéntesen állt be a szabadságharc katonái közé. 1848 szeptemberében közvitéz, majd a jász-kerületi önkéntes nemzetőr zászlóaljban, már hadnagyként szolgál. Harcol Jellasics ellen, és részt vesz Buda ostrománál is, ahol hősiességéért főhadnagyi rendfokozatba léptetik elő. Hősies katonai szolgálataiért századosi rangot kap, és végül ezzel a rendfokozattal szerel le a 190-es Honvédzászlóalj gyalogezredéből.

A Szabadságharc bukását követően amnesztiában részesül, Gödöllőről Kecskemétre, majd birtokvásárlással Kecskemét melletti pusztaságra települ. A puszta Jászárokszállás város közbirtokosságának tulajdona, melyet legeltetésre használtak. Farkas János 1856-ban - az egész országra kiterjedően birtokfelosztás útján - megalapítja a ma is fönnálló Kerekegyháza nevű települést, ahol 1908-ban hal meg.


...Aztán vótak ott ilyen nádasok, meg vótak imitt-amott nyárfaerdők, csinát ottan a jószágának is, meg magának is putrikat. Lovaknak, marhának fészert, magának putrit, oszt légyüttek ide a nagy területre lakni.
Oszt majd későbben többsző vót olyan, hogy gyüttek az árokszállásiak lé, őhozzá, mer az egész pusztán még csak őneki vót égy kis gunyhója, lakása. Odamentek hozzá, hogy:- Mutasd má meg, hun van az én fődem!Mindig a legrosszabb sivatagot mutatta.- Á, ez nem köll nekünk, lögyön a tied! Adjá égy vacsorát, meg megalszunk nállad, oszt lögyön a tied!Oszt így a rengeteg fődet összeszedte! (nevetünk) Az a szegény ember! Nem annyit, amennyit ő akkó kapott, amit kiosztottak, hanem mindet nekiadták.
Oszt utánna nem tudott vele mit csináni, evvee a sok főddee, eement arra Örkényre, Gyónra, Dabasra, meg Némedire, télen, oszt agitáta a szegény embereket, hogy gyüjjenek ide hozzá, ű ad nekik ingyen nádat, meg ad nyárfát faanyagnak, meg ad égy hód fődet, ahova építeni tudnak.
Aztán arrú sokan, sári tótok, meg némedi svábok, meg mittudomén, kik gyüttek hozá, oszt kimérte nekik az utcákat, adott nekik égy hód fődet, ez a tied, az a tied. Osztán utánna, mikó má lételepödött égy csomó, akkó ottan rábeszéte őket, hogy őneki azt a homokot űtessék be neki erdővee. Ha égy holdat beültetnek neki, ad nekik két hód fődet érte. Aztán a sok szegény ember egész ősszee, meg télen űtették neki az ottan az erdőt. A miacsodának, a Farkasnak.
Aztán utánna, amikó má kicsit megfészkeetek, akkor meg fordíttatta velük föl az erdő szélitű a falu széliig – akkó az mind szöllő vót. Fordíttatta velük, hogyha égy holdat betelepítenek szöllővel, három-négy hold feketeföldet ad nekik. De a másébú, nem az övébű! (nevet) Oszt lett neki ott tizenvalahány hold szölleje. A Farkasnak.
Amikó meg má összeszedte annyira magát, épített oda a falu szélire, a nyugati sarokba égy kastélyt, a Farkas-kastélyt. Később ott vót a gépállomás, a gépállomási iskola, most nem tudom, mi van benne.
Ezeket a népeket, akiket errű összehordott – égyik vót tót, a másik vót sváb -, égymással sé nagyon tudtak beszélni, hanem mutogattak meg magyaráztak, oszt akkó elnevezték, hogy Kukália.Oszt azé lett a neve Kerekégyházának Kukália! (nevet) Mer nem értették egymást, csak kukogtak, amíg aztán meg nem tanúták égymás nyelvit. A gyerekeik má beszétek.
Meg Árokszálláson nagyon sok vót a cigány, Kerekégyházára is gyüttek. De nagyon sok cigány betelepűt Kerekégyházára!
Ezt Kerekégyházán hallottam, mer az égyik sógorom ott lakott a református templomma általellenbe, kétszáz méterre. A feleséginek a nagybáttya meg az idősek meséték, ott laktak Kunpusztán, a Farkas-kastélytú kint. És azok soróták, hogy telepödött ez így lassan be."

2012. november 17., szombat

...és hogy miért is Kukália?

Az ágasegyházi kovács, Ballabás Sándor ezt a történetet hallotta erről:

"Azért hívták Kukáliának, mert a fiatal pár házat építött. Oszt elmentek megnézni a házat, hogy is épül a ház. De még nem volt bepucolva, osztán az új ember felesége Ália volt. Oszt, a vályogon keresztül azt mondja az ember:
- Kukk, Ália! - a vályognyíláson átnézett.
Hetényben tótoknak csúfolták a kerekegyháziakat. Mert a falu annak idején tót község volt. Haragudtak érte. Nem mehetett be hetényi ember oda, vagy azok se gyühettek ide, mert akkor nagy baj volt..."

A képet Torma Katalin készítette!

Kadafalván Pankotai Mihálytól hallottam a kerekegyházi csúfoló egy változatát:

"Régen voltak itt országos kirakodó vásárok. Ott is fiatalok árultak, a sátorban iszogattak.
Oszt a sátorban ivás közben elég volt annyit mondani a kerekegyháziaknak, hogy:
- Kukália, sátor nélkül, nincsen a lány legény nélkül...
Oszt erre aztán hatalmas verekedés tört ki. Még orvost is kellett hívni, úgy összeverekedtek.
Hetényben úgy tartották, hogy Kerekegyházán van a világ vége, mert nem ment tovább ott a vonat sem. Nagyon haragudtak érte, ha ezt mondtuk nekik."

(Forrás: Beleznai Zsuzsa: Falucsúfoló mesék Kecskemét környékén)

2012. november 11., vasárnap

Móczár Antal és kastélya Kerekegyházán

Móczár Antal egyike volt azon földbirtokosoknak, akik Jászárokszállásról betelepülve, Kerekegyháza fellendítését tűzték ki célul. Élete és tevékenysége a város honlapjáról

"Móczár Antal 1862. július 6-án született Jászárokszálláson, nemesi család sarjaként. Feleségével az 1880-as évek elején költözött Kerekegyházára, akitől 6 gyermeke született. Személye meghatározó volt a helyi szőlő- és gyümölcsgazdálkodás meghonosításában, a parasztság mezőgazdasági irányú szakmai nevelésében. Az egykori Dózsa Termelőszövetkezet az ő földjein alakult, amelynek központja a Móczár kastély épülete volt. 1935. június 12-én halt meg Kerekegyházán. Néhai Móczár Antal még életében végrendelkezett. A birtokot Antal és Ferenc fiaira hagyta, hogy ne osztódjon annyi felé a föld, míg leányait kifizette.

A jegyzőkönyvek szerint miután Kerekegyházán letelepedett, a futóhomokon kezdett gazdálkodni, erdőt, szőlőt, gyümölcsöst telepített, és lehetővé tette, hogy Kerekegyházán a szőlő és gyümölcs kultúra magas szintre emelkedhessen. Szorgalmas munkája eredményeként a sivár homokot ma már virágzó paradicsommá változtatta, mindeközben pedig időt és fáradságot nem kímélve, önzetlenül részt vett a község vezetésében és irányításában is.
Magánélete, a családi élet tisztasága, rendezett vagyoni viszonyai, hazafias és vallásos gondolkodása mindenki számára jó példaként szolgált. Minden társadalmi, felekezeti és egyéni érdeken, önzésen és széthúzáson felül emelkedve munkálkodott a község felvirágzásán. Annak örült, ha az ő próbálkozása nyomán elindult gazdálkodók sikereket értek el, és ezzel Kerekegyháza fejlődésnek indulhatott.
Alkotásainak egy részét, például a Hitelszövetkezetet, amelynek elnöke volt, az I. világháború romba döntötte, és közel 40 évnyi becsületes munkával szerzett vagyona is semmivé vált, amikor felajánlotta azt a haza oltalmára. A háborút követően nem esett kétségbe, amikor a gazdasági élet alapjait újból le kellett raknia, hanem istenbe vetett hittel és reménnyel dogozott fáradhatatlanul.

Móczár Antal világi elnöksége alatt épült fel a római katolikus templom, amelynek haláláig főgondnoka volt, a plébánia, a 10 tantermes iskola, és 70 kat. holddal gyarapodott az egyház vagyona. A község második adófizetőjeként olyan intézmények létesítését is támogatta, amelyekből neki közvetlen haszna nem származott ugyan, de a község számára haladást jelentettek. Az ő kezdeményezésének köszönhetően épülhetett meg nagy anyagi áldozatok árán a Kerekegyházát Kecskeméttel és Budapesttel összekötő vasút.

Egyszerű, becsületes, puritán jelleme a nyilvános szereplést nem szerette, csak csendben, láthatatlanul szeretett dolgozni a falu nyugalma és fejlődése érdekében. A községalapító balatoni Farkas János örökét ő vette át, és a településnek hosszú évtizedeken át vezetője, első polgára volt, akire nem csak sudár termete és jóságos tekintete miatt, hanem az általa elért eredmények miatt tisztelettel és szeretettel tekintett fel a település valamennyi lakója. Érdemeit a Kormány 1924-ben gazdasági tanácsosi kitüntető címmel ismerte el.

Egyéniségét jól tükrözi, hogy akik meghallgatták, azok meg is fogadták tanácsait, követték őt és bíztak benne. Akik személyesen ismerték, nemes lelkű, derűs kedélyű magyar emberként írták le, akinek még akkor is tekintélye volt a legutolsó nemestelen ember előtt is, amikor a rémuralom tekintélyt nem ismert.

1902 és 1905 között megépíttette a ma is álló kastélyt. A kastélytól kb. 400 méterre észak felé található a kerekegyházi határ legmagasabb pontja. Ezt jelölte ki Móczár Antal a maga és családja majdani nyughelyéül. Móczár Antal hamvait a maga választotta családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Ezt követően mintegy 15 évig az utódok gondozták, de elköltözésük után idővel környékét felverte a gaz, és felelőtlen emberek a sírt is többször barbár módon feldúlták."

Az általa építtetett kastély a mai napig áll, bár sajnos már nem őrzi régi fényét, mindenesetre még ellenáll a mai kor és az általa közvetített nemtörődömség viszontagságainak: 

Szemből

Épült 1902 és 1905 között

A kastélyt rejtő fák

Hátulról

2012. november 6., kedd

#Frissítve! Hetényegyháza - Kerekegyháza vasútvonal

A Hetényegyháza és Kerekegyháza közötti vasútvonal, a Kecskemét - Lajosmizse vonallal egyidejűleg, egyfajta szárnyvonalként épült a XX. század legelején. Kerekegyháza felé az akkoriban még Kisnyír állomástól ágazott el, a 143-as számmal ellátott vonal, aminek felépüléséhez a község 80000 koronával járult hozzá.
A mindössze 8,3 km hosszú leágazás az alábbi megállóhelyeket foglalta magába: Hetényegyháza (korábban Kisnyír) - Hetényegyháza alsó (korábban Hetényegyháza mh.) - Szarkás - Kerekegyháza alsó (Móczártelep) - Kerekegyháza. 
Még ma is áll, az akkor megállóhelynek épített épület a Szabadság utcában, az 1911-es földrengésben falai kis mértékben sérültek, repedések keletkeztek rajta. 

Az állomás egykor...

...és ma!

2012. november 3., szombat

Kerekegyháza leírása a Borovszky gyűjteményben

"Kerekegyháza, a kecskemét-lajosmizsei vasútvonal mentén fekszik. Magyar nagyközség 676 házzal és 3698, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Helyben van a postája, távírója és vasúti állomása. 1481-ben a Bereg vármegyéből származó Dávidháziak szereznek itt részeket. Ez időből való a község ősi temploma, mely azonban a jelenlegi belterületen kívül állott és a régi községgel együtt a török hódoltság alatt elpusztult. A XVIII. századtól kezdve felét Jászárokszállás bírta, kéthatodrésze Fülöpszálláshoz, egy hatodrésze pedig Kúnszentmiklós mezővároshoz tartozott. 1858-ban alakult önálló községgé. A község alapítója FarkasJános 1848-49-iki honvédszázados, földbirtokos. Azt a házat, mely az első települő számára épült, a község fönnállásának 50-ik évfordulóján emléktáblával jelölték meg. A helységben nagybirtokos Farkas Zoltán dr., kinek itt csinos úrilaka van. Kívüle még Móczár Antalnak van itt nagyobb birtoka. Azelőtt a községnek Jászkerekegyháza volt a neve. A lakosok polgári olvasókört, úrikaszinót, hitelszövetkezetet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fönn. 1909 nov. 1-én nyílt meg a kerekegyházai első takarékpénztár r. t. Most épül a községben a róm. kath. és a ref. templom."
Borovszky Samu
Farkas Zoltán úrilaka

Árpád-kori települések Kerekegyháza határában

1998-as régészeti feltárások igazolják (Siklósi Gyula: Kerekegyháza középkori települései, templomai), hogy Kerekegyháza jelenlegi helye környékén a már az Árpád-korban, tehát a XI. századtól kezdve éltek emberek. Az ásatások helyszínén a kerekegyházi önkormányzat 2012-ben egy-egy kettőskeresztet állíttatott, megőrizve ezeknek a leleteknek a történelmi jelentőségét. Eszerint több középkori település és templom is létezett a mai Kerekegyháza határában: Tormos (vagy talán Tormás) puszta, Hercegegyház, ill. a harmadik helyszínen egy ovális alakú templom maradványait találták, amiről Kerekegyháza a nevét kaphatta.

Tormospuszta: a Csordajárás keleti részén található, a három helyszín közül ez magasodik ki a legjobban. Kutatások szerint ez a település egészen a XV. századig fennállhatott. "...Mizsei Károly kerekegyházi lakos e lelőhelyen talált egy III. Béla-kori (1172-1196) rézpénzt." (Hazag László: Adalékok Kerekegyháza történelméhez c. könyvből)



Hercegegyház: Kunpusztán, a Vasszék és a Csuka dülő között helyezkedett el (a kunpusztai templom melletti dülőn, a templomtól kb 500 méterre). Itt feltártak egy Szent-Imre nevezetű templomot és egy XI-XII. századi jómódú falut. 





Kerektemplom: feltártak egy ovális alakú, XI-XIII. századi templomot. Ez a helyszín pedig a Kukujszi és Templomsori dűlő közötti területen helyezkedik el. (Elhagyva Kerekegyházát a Fülöpháza, Szabadszállásra vezető úton, az első jobb kanyarban vezet tovább egyenesen egy aszfaltút, az utat követve, egy idő után az aszfaltút már földút lesz, és ettől a ponttól kb 700-800 méterre található.)